10 fejezet

Eltelt az idő,majd megérkezett Olivér. Ahogy levette a sapkáját,észre vehető volt,hogy barnára festette hajtincseit.
-Hát veled meg mi lett?-nevettem fel.
-Gondoltam,stílust váltok.
-Jól tetted...Bár,nem lehet rád ismerni! -most már ő is szakadt a nevetéstől.
        ***
Ahogy becsatoltam a ruhákkal teli bőröndöt, egy kis nyüszítést hallottam meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi,csak szerinted ez jó ötlet?
-Igen.Miért szerinted nem?-lepődtem meg...érdekes jelenet volt,mivel még reggel díjazta.
-De,csak kicsit elgondolkodtam...
-Most akkor mi lesz?-kérdeztem.
-Gyere nyugodtan.
-Jó,de nem akarok zavarni...-fogtam meg a bőröndöt.
-Nem fogsz. Mehetünk?
***
Ahogy megérkeztünk,és kiszálltunk a kocsiból, a bőröndöt kivettem a csomagtartóból. Bezárta a kocsi ajtaját, majd egy simítást éreztem hátamon. Egy kicsit meglökött,hogy induljunk,tán kicsit rosszul is esett,de nem törődtem vele. A szememmel figyeltem a mozgását,és követtem. Egyszer csak egy ajtót pillantottam meg,amire ez volt kiírva: " Patocska Olivér".