10 fejezet

Eltelt az idő,majd megérkezett Olivér. Ahogy levette a sapkáját,észre vehető volt,hogy barnára festette hajtincseit.
-Hát veled meg mi lett?-nevettem fel.
-Gondoltam,stílust váltok.
-Jól tetted...Bár,nem lehet rád ismerni! -most már ő is szakadt a nevetéstől.
        ***
Ahogy becsatoltam a ruhákkal teli bőröndöt, egy kis nyüszítést hallottam meg.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi,csak szerinted ez jó ötlet?
-Igen.Miért szerinted nem?-lepődtem meg...érdekes jelenet volt,mivel még reggel díjazta.
-De,csak kicsit elgondolkodtam...
-Most akkor mi lesz?-kérdeztem.
-Gyere nyugodtan.
-Jó,de nem akarok zavarni...-fogtam meg a bőröndöt.
-Nem fogsz. Mehetünk?
***
Ahogy megérkeztünk,és kiszálltunk a kocsiból, a bőröndöt kivettem a csomagtartóból. Bezárta a kocsi ajtaját, majd egy simítást éreztem hátamon. Egy kicsit meglökött,hogy induljunk,tán kicsit rosszul is esett,de nem törődtem vele. A szememmel figyeltem a mozgását,és követtem. Egyszer csak egy ajtót pillantottam meg,amire ez volt kiírva: " Patocska Olivér".

9. fejezet

  *Hanna szemszögéből*
***********************
Elég furcsa egy ötlet volt. Lehet,hogy nem fogja díjazni,de megkértem,hogy egy cappuccino mellett beszéljük meg. Kimentem a pályáról,és elindultunk kézen fogva a kávézó felé.
Felsétálunk a 3 lépcsőfokon,és kinyitotta nekem az ajtót. Én csak mosolyogtam,amit szerintem észre vett,de semmi hozzászólást nem adott. Beléptünk,és rögtön a pulthoz mentünk. 2 cappuccino-t kértem,és leültünk az egyik asztalhoz,egymással szemben.
-Na akkor..Arról akartam beszélni,hogy mit szólnál hozzá,ha esetleg összeköltöznénk?-mosolyogtam.
-Ez honnét jutott eszedbe?-fogta meg kezem.
-Nem tudom.De mit szólsz hozzá?
-Természetesen igen-t mondok.-mosolygott-de tudod,hogy hamar el kell mennem reggel is,meg este is csak későn jövök haza...De ez általában csak hétvégén van.
-Persze.Tisztában vagyok vele!
-És mégis hová akarsz költözni?-kérdezte.
-Mi lenne,ha hozzád költöznék?
-Az jó ötlet! Mikor akarsz beköltözni?-húzta fel a szemöldökét.
-Baj lenne,ha már ma? Végülis még ráérünk...De ha akarod ma is mehetek!
-Az jó,ha hatra elmegyek érted,és elhozzuk a cuccaid?-állt fel.
-Igen. -mosolyogtam.
-Nekem most mennem kell Hanna. Megyek érted hatra! Szia!
-Szia.
Hazasétáltam egyedül. Nem gondoltam volna,hogy ott hagy...
Besétáltam a lépcsőházba a hangos cipőmmel. Ahogy beléptem lakásomba, gyors lepakoltam, és levettem a szekrény felső polcáról a bőröndöt. Mindent belepakoltam,a ruháktól a táskákig.
***
Következett az este. Már elmúlt fél hat,amikor végeztem a bepakolással. Alig vártam,hogy újra láthassam Olivért. Épp kikukucskáltam az ablakon,amikor megláttam egy taxi-ból kiszálló nőszemélyt.
5 perc sem telt bele,és kopogást hallottam. Gyors kiszaladtam,mert gondoltam,hogy megérkezett Oli. Kinyitottam az ajtót,de nem ő volt,hanem egy olyan személy,akire nem számítottam.
-Szia Hanna. Bejöhetek?-mondta.
-Hogy kerültél ide? Menj el!
-Beszéljük már meg!-fogta meg a korlátot.
-Menj el! Nem mondom többször! Úgyis megyek el nem soká!
-Hát jó. Téged nem lehet meggyűzni. Szia.
Én már nem is köszöntem neki. Mit képzel,hogy így idejön? Semmi kedvem vele találkozni,főleg,hogy Olivér is nem soká jön....

8. fejezet

Közben ezt hallgasd! :)

 Segítségre van szükségem. Egyedül nem fogok kibírni...Gondoltam,elmegyek korcsolyázni..Persze semmi kedvem nem volt,de hátha feldob.
Elindultam a kis táskával a kezemben. Közben megálltam, és vettem egy forrócsokit. Rögtön éreztem a meleg,finom italt.
Odaértem. Kikölcsönöztem egy 38-as korcsolyát, és kifizettem. Óvatosan ráléptem a jégre. És sikerült. Örömömben olyan gyorsan kezdtem menni,hogy szinte suhantam. Nagyon jó érzés volt. Azt éreztem,hogy szabad vagyok. Suhantam, villám gyorsan mentem körbe-körbe. Ekkor az történt amire nem számítottam. Megpillantottam. Talán mégsem ment ki külföldre?
Gyorsan a jégpálya végébe mentem,ahol ő háttal állt,kívül.
-Szia.-mondtam ki az 1 szavas mondatot.
-Hanna!-kiáltott fel.-sajnálom....Még sem megyek ki.
-Komolyan? -csókoltam meg gondolatlanul. Talán...túl előre szaladtam.Nem kellett volna.-Jajj...Bocsánat.
-Huh. Ő..Semmi baj.-mosolygott.-Már elindultam a reptérre,amikor eszembe jutottál...nem birtam volna ki nélküled.
Ekkor olyan meglepődség fogott el,ami még soha. Ugyan azt gondolja,mint én, és ekkor tényleg azt hittem,hogy elájulok. Szeretem. Ő is engem. Nem akartam nagyon előre sietni,de nagyon jó ötletem támadt..-

7. fejezet.

Május van. Végre. Egy nagy adag palacsintával ünnepeltem meg reggel. Azután elfogyasztottam egy forrócsokoládét,és pizsomába lesétáltam  a lépcsőház földszinti postaládáihoz. Kivettem a leveleimet,és elindultam felfelé. 

Ahogy nézegettem a leveleket,hirtelen egy "furcsa" irat tárult elém. Egy ideig csak néztem,mivel az elején az volt ráírva, hogy "Hannának,sok szeretettel". Nem tudom,ki írhatta,de ki kellett bontanom azonnal. 

Ahogy fölértem már elkezdtem olvasni a levelet. A levél így szólt:

------------------------------------------------------------------------------------------

"Drága Hanna!

Köszönöm,hogy elolvasod a levelem. Nagy fájdalommal írom ezt neked.

El kellett hagynom az országot egy kis időre. Nagy nehezen kellett elmennem,de nem soká vissza fogok menni. Sajnálom.Nagyon hiányozni fogsz nekem. Nem tudom,hogy tartsam veled a kapcsolatot,de az biztos,hogy egy ideig rólam nem hallasz. Ne aggódj, nem rossz okokból mentem el. Kitartás,szeretlek! "

 Olivér

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Míg olvastam kint álltam a hideg lépcsőházban. Mire a végére értem, sírás fogott el...Elhagyta az országot.Nem fogom nélküle kibírni. Most már Ritára sem számíthatok...Pont  ez hiányzott.

6. fejezet.

Nagy könnycseppekbe hullattak a könnyeim. Ez mindent elárult Ritáról. Semmit nem mondott el nekem,és ezt nem fogom továbbra is tűrni. Oliról sem gondoltam volna,de hogy Ritáról...Teljesen meglepett.
Kisírtam magam,és egy zsebkendőt vettem a kezembe. Megtöröltem a szemeimet,és kidobtam a vizes zsebkendőt a kukába. Hirtelen egy kopogást halottam az ajtón túl. Röktön nem nyitottam ki,hanem az ablakhoz sétáltam,lopakodva,ne hogy meghallja az illető.
-Hahó! Valaki!-halottam meg a hangot.
A fejemet az ablakhoz nyomtam,és megpillantottam "volt" legjobb barátnőmet. Nem akartam kinyitni az ajtót,ezért elsétáltam. A folyamatos kopogása összezavart,ezért inkább kinyitottam neki az ajtót.
-Mit akarsz?-mondtam szipogva.
-Neked is szia.Semmit,csak gondoltam benézek.-sétált be.
-Nem.-állítottam meg-menj el.Kérlek.-mondtam a földre nézve.
-Na most mi bajod van?-nevetett fel.
-Menj el! -most már kiabáltam.
Kiment,én meg becsuktam az ajtót.Nem.Nem akarok többé vele találkozni.Sohasem gondoltam volna róla.Most már nem érdekel mi van vele. Én biztos hogy nem leszek a barátnője.

5. fejezet.

Sziasztok! :) Megérkeztem az új résszel.Nagyon sajnálom,hogy hétfő óta nem jelentkeztem,de sok a tanulni való,és mostmár számítsatok ilyen rövidebb részekre! Köszönöm a megértéseteket! :)


-Mert a barátnőm vagy.-felelt a kérdésemre Olivér.
-És mindent tudsz rólam?-nevettem el magam.
-Nem, de mondjuk Ritától tudom,hogy az epres a kedvenced....
-Ritától?-lepődtem meg.
-Igen....Régen...Jártunk.
-Huh.Hát..Mindegy.Menjünk.-állt el a lélegzetem.
-Hova?-mosolygott.
-Haza.Nem akarok itt maradni.-elkezdtem csápolni a kezemmel.
-Jó.Ahogy akarod...-bújtunk ki a Fesztivál kapuja alatt.
-Sajnálom.Csak haza szeretnék menni.Elment a kedvem a bulizástól.
-Semmi baj.-mosolygott.-majd bepótoljuk.
Lassan,kényelmesen beültünk a kocsiba. A jármű elindult. Ahogy odaértünk,kiszáltunk a kocsiból.
-Azért köszönöm hogy elvittél.És nagyon sajnálom.Nem akartam...-kezdtem elindulni a ház ajtaja felé.
-Semmi baj.
-Akkor...Én megyek is.
-Várj! Az volt a baj,hogy elmondtam,hogy én és Rita?...-kérdezte.
-Nem! Na jó,nem gondoltam volna...De az már régen volt.Mindegy.
-Örülök,hogy nem sértődtél meg.-ölelt át.
-Nem,én nem vagyok sértődős. De nekem mennem kell. Szia!
Gyors léptekkel berohantam házba. Becsuktam az ajtót, és a falhoz döltem. Elkezdtem sírni.Nem bírtam tovább...

4. fejezet

Sziasztoook! megérkeztem az új résszel!^^ Az eleje Oli szemszögéből lesz.Remélem,mindenkinek tetszeni fog.Jó olvasást!:3
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
"-Ma este?" -kérdeztem meg.Arra gondoltam,hogy elmehetnénk a vidámparkba. A srácok azt mondták,hogy most vannak új játékok,és meg kéne nézni.

"-Az jó! Hol? :) "-írta vissza Hanna.

"-Akkor ma este mondjuk...a vidámparkba? Érted megyek 5-re. "-írtam kérdésére.

"-Oké.Gyere majd. Szia!"

"-Megyek.Szia!"-köszöntem el.

*Hanna szemszöge*

Én már hamarabb elkezdtem öltözködni,mivel még meg kell csinálnom a sminkemet, a hajamat. Elkezdtem a szekrényben kutakodni jó ruha után. Végül sikertelenül jártam, már csak 1 reményem maradt, a másik szobában lévő kis szekrény. Gyors átléptem a küszöböt, és berohantam a szürke,lehangolt szobába. Sietősen kinyitottam a szekrényt. És rátaláltam! Egy gyönyörű, de mégsem annyira báli ruhát pillantottam meg a vállfán lógva. A kinézete közölte velem,hogy ezt kell felvennem. 

Vissza lépegettem a szobámba,és ledobtam magamról a ruhát. Helyette felvettem az ágyon ledobott miniruhát. Ruhacsere után a sminkasztal elé ültem, és a kis ládából kivettem a nekem legkedvesebb ékszeremet. 

Megcsináltam a hajamat.  A széket kitolva felálltam, és a tükör mellett eldobott kis kalapot vettem kezembe. Ezt a kalapot mondhatom fekete, kicsi sapkának is. 

 Visszaültem a puha székbe. A kalapot az asztalra tettem, és megfogtam a sminkes dobozt. Ebben a dobozban tartom a sok sminket, ecsetet.

Elkezdtem a szemem fölött kékre festeni a bőröm. Amikor kész lettem a rúzst vettem a kezembe. Számhoz odanyomva kezdtem el kikenni az ajkamat. Kész lettem. Akkor már háromnegyed 5 volt, ezért elindultam a lépcsőn lefelé a kijárat felé.A kalapot a fejemre tettem, és felhúztam a cipőt. Indulás előtt felvettem a dzsekimet is, ami nem volt olyan vastag,gondoltam fázni fogok. De most nem volt kéznél másik kabát,ezért azt kellett felvennem. Kiléptem az ajtón, és megpillantottam Őt.

 -Szia.-üdvözöltem.

 -Szia.-mosolygott.-indulhatunk?

 -Igen.-nyitotta ki nekem kocsija ajtaját.

Szép csendben elindultunk a vidámpark felé. Nem gondoltam volna,hogy odafele út nem szólunk egymáshoz. Hamar megérkeztünk,és kiszálltunk az autóból.
 -Kérsz vattacukrot?-kérdezte Oli.
 -Igen.-mosolyogtam.
Sétálni kezdtünk,és megpillantottuk a vattacukros hölgyet.
 -Jó napot,1 eprest kérnénk!-szólalt meg Oli.
- Honnan tudod,hogy az epres a kedvencem?-kérdeztem.
-Mert a barátnőm vagy.-felelt a kérdésemre Olivér.