8. fejezet

Közben ezt hallgasd! :)

 Segítségre van szükségem. Egyedül nem fogok kibírni...Gondoltam,elmegyek korcsolyázni..Persze semmi kedvem nem volt,de hátha feldob.
Elindultam a kis táskával a kezemben. Közben megálltam, és vettem egy forrócsokit. Rögtön éreztem a meleg,finom italt.
Odaértem. Kikölcsönöztem egy 38-as korcsolyát, és kifizettem. Óvatosan ráléptem a jégre. És sikerült. Örömömben olyan gyorsan kezdtem menni,hogy szinte suhantam. Nagyon jó érzés volt. Azt éreztem,hogy szabad vagyok. Suhantam, villám gyorsan mentem körbe-körbe. Ekkor az történt amire nem számítottam. Megpillantottam. Talán mégsem ment ki külföldre?
Gyorsan a jégpálya végébe mentem,ahol ő háttal állt,kívül.
-Szia.-mondtam ki az 1 szavas mondatot.
-Hanna!-kiáltott fel.-sajnálom....Még sem megyek ki.
-Komolyan? -csókoltam meg gondolatlanul. Talán...túl előre szaladtam.Nem kellett volna.-Jajj...Bocsánat.
-Huh. Ő..Semmi baj.-mosolygott.-Már elindultam a reptérre,amikor eszembe jutottál...nem birtam volna ki nélküled.
Ekkor olyan meglepődség fogott el,ami még soha. Ugyan azt gondolja,mint én, és ekkor tényleg azt hittem,hogy elájulok. Szeretem. Ő is engem. Nem akartam nagyon előre sietni,de nagyon jó ötletem támadt..-