-Szia. -mosolyogtam, majd a szőke frizurás alak megölelt.
-Alig vártam hogy végre láthassalak.-hajolt oda hozzám.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Szabad?-kérdezte.
-Mit?-mosolyogtam.
-Ezt.
Megtörtént,amire nem számítottam.Kérdő pillantást vettem felé a csók végén,ami már semmit sem
jelentett. Felhúzta szemöldökét a reagálásomra.
-Mi a baj? -kérdezte.
-Semmi,semmi.
-Valami biztos nyomja a lelkedet! -súgta a fülembe.
-Nem...csak nem gondoltam hogy ilyen hamar megtörténik.
-Micsoda?-kérdezte.
-A...a csók.
-Elsiettem? -fordult háttal felém,majd tette karba a kezét.
-Nem..nem csak.-tettem a kezemet a vállára.-csak nem gondoltam volna.
-De nem haragszol? -fordult szembe, és fogta meg pihe-puha kezemet.
-Nem.-mosolyogtam.-nem bántam meg.
-Lehet,hogy nagyon előre haladok...szeretnél lenni a barátnőm?-mosolygott.
.gif)
-Ó! Igen! -öleltem meg,majd túrtam bele szőke csillogó hajába.Elszakadtunk egymástól. Közölte velem,hogy távoznia kell. Hátrafordult,és elhagyta a helyet.
Ezután én is elmentem. Mosolygósan érkeztem lakásomba.
*Olivér szemszöge*
Érdekes lány. Hirtelen távozással elhagytam a helyet,mivel még holnapra készülnöm kellett. Gondoltam reggel megkérdezem, van-e kedve valamelyik nap még találkozni. Én úgy láttam,valami baja volt, de aztán bevallotta,hogy hirtelen furcsának találta a csókot. Én nem akartam elsietni,de olyan csábító. Gyönyörű,okos, és könnyű megszeretni. 3 szó teljesen elég ahhoz, hogy engem elcsábítson.
*Reggel* (Még mindig Olivér szemszögéből!)
Ahogy felkeltem, a telefont vettem a kezembe. Rögtön megnéztem,hogy írt-e Hanna. Sajnos 1 üzenet sem volt...Gondoltam én írok neki. Az üzenetem így szólt:
"-Szia Hanna. Van kedved valamikor találkozni?"
Remélem,hogy minél hamarabb válaszol. Míg várakoztam az üzenetre felöltöztem,és megmosdottam. Felvettem kedvenc pulcsimat,és vissza vettem a kezembe a telefont. Ekkor már jött egy üzenet.
"-Szia Olivér. Igen,az nagyszerű lenne! Mikor?"
Azonnal válaszoltam.
"-Ma este?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése