Nagy könnycseppekbe hullattak a könnyeim. Ez mindent elárult Ritáról. Semmit nem mondott el nekem,és ezt nem fogom továbbra is tűrni. Oliról sem gondoltam volna,de hogy Ritáról...Teljesen meglepett.
Kisírtam magam,és egy zsebkendőt vettem a kezembe. Megtöröltem a szemeimet,és kidobtam a vizes zsebkendőt a kukába. Hirtelen egy kopogást halottam az ajtón túl. Röktön nem nyitottam ki,hanem az ablakhoz sétáltam,lopakodva,ne hogy meghallja az illető.
-Hahó! Valaki!-halottam meg a hangot.
A fejemet az ablakhoz nyomtam,és megpillantottam "volt" legjobb barátnőmet. Nem akartam kinyitni az ajtót,ezért elsétáltam. A folyamatos kopogása összezavart,ezért inkább kinyitottam neki az ajtót.
-Mit akarsz?-mondtam szipogva.
-Neked is szia.Semmit,csak gondoltam benézek.-sétált be.
-Nem.-állítottam meg-menj el.Kérlek.-mondtam a földre nézve.
-Na most mi bajod van?-nevetett fel.
-Menj el! -most már kiabáltam.
Kiment,én meg becsuktam az ajtót.Nem.Nem akarok többé vele találkozni.Sohasem gondoltam volna róla.Most már nem érdekel mi van vele. Én biztos hogy nem leszek a barátnője.
Köszönöm a gyönyörű fejlécet a http://zorkabalc.blogspot.hu/ BLOGNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése